Történetmondás az iskolában
Általános tapasztalat, hogy az emberek (főleg a gyerekek, de a legtöbb felnőtt is) sokkal könnyebben fogadnak be bármit, amit egy szórakoztató és érdekes történeten keresztül kapnak, legyen az információ, tanulság, vagy erkölcsi mondanivaló.
Az iskolai órák keretein belül aránylag kevés idő jut egy-egy témára; a történetek elmesélése segít ez alatt a rövid idő alatt felkelteni az érdeklődést, megmutatni valamit az adott tananyag lényegéből, és arra ösztönzi a diákokat, hogy maguk járjanak utána a többinek.
Egy-egy rövid történet a történelemnek, irodalomnak vagy általában a világ kultúráinak azon részéből, amire az órákon általában nem jut idő, színesíti a diákok tudását, bővíti az általános műveltségüket, és hozzájárul, hogy az adott tananyagról minél árnyaltabb képet kapjanak.
A történetek közelebb hozzák, kézzelfoghatóvá teszik a témát a hallgatóság számára; megjelenítik a mindennapi életet egy történelmi korban, és felidézik azt a környezetet, ahogyan a mítoszok és legendák eredetileg emberről emberre öröklődtek át.
Idegen nyelvek tanulásában a szöveg hallgatása és megértése nagyon fontos helyet foglal el. Különböző nehézségű történetek nem csak a szókincset és a nyelvismeretet bővítik, hanem arra is ösztönzik a hallgatóságot, hogy tudását felhasználva maga olvasson utána hasonló történeteknek, érdeklődése szerint. A történetek mesélése közben és után létrejött kommunikáció pedig a társalgási készségeket fejleszti.
A nem tananyaghoz kapcsolódó történetmondó alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy egy közösséget csapatmunkára, empátiára és logikus gondolkodásra tanítsanak. A történetek arról szólnak, hogyan és miért érdemes együtt dolgozni a többiekkel; segítenek az önértékelésben, az egyéniség fejlesztésében, és mások jó tulajdonságainak felismerésében. Nagy hatással vannak a kreativitásra; a hallgatók megtanulnak odafigyelni valamire, és megosztani a tudásukat másokkal.
A mesemondó alkalmak a játékosság és a közvetlenség segítségével segítenek kisebbek és nagyobbak számára egyaránt szerethetőbbé és élvezetesebbé tenni az iskolát és a tanulást. Kötetlenebb légkörben foglalkozni egy adott témával nagyban elősegíti, hogy a hallgatóság a saját egyéniségét és ötleteit is beépítse a tudásanyagba. Az ember mindig könnyebben tanulja azt, amiben örömét leli.
A történetek hallgatása gazdagítja a hallgatók szókincsét, új kifejezésekkel ismerteti meg őket, és segít nekik megtanulni, hogyan fejezzék ki magukat szóban és írásban egyaránt. Más országok iskolákban szereplő történetmondói sokszor tapasztalták, hogy az írott fogalmazásban elmaradt diákok különösen jól viszonyultak a mesemondáshoz, és miközben megtanulták kifejezni magukat, ezzel párhuzamosan az írott stílusuk is javulni kezdett. A hallás utáni szövegértés alapvető feltétele az írásbeli készségek kialakulásának, főleg a kicsi gyermekeknél. A mesemondás kapcsolat az olvasás és az írás között.
| [kezdőlap] >> Miért fontos? >> Iskola | {Zalka Csenge Virág honlapja} |